Peugeot 205 T16 Pikes Peak

Elég régóta álmodozom eme autócsoda megépítéséről.. Magát a transkitet közel egy éve megvettem már,mégis csak most jutottam el arra a pontra,hogy nekikezdjek. Egyrészt bátorságot gyűjtöttem az eltelt idő alatt,hiszen rengeteg átalakítás lesz az autón,felsorolni is sokáig tartana,másrészt mostanra lett meg abszolút minden ami az autó megépítéséhez szükséges.
Ahogy Fáber Tamás barátom mondaná,mivel "őrült vagyok",nem elégszem meg annyival,hogy a transkit segítségével 205-ből PP 205-öt faragjak,hanem bonyolítom még egy kicsit a dolgot.
Gyárilag a makettnek csak a motortér fedele nyitható,de nekem ez így nem elég,tehát beszereztem a Heller 205-ösét,amin viszont minden nyílik,elég profin vannak ezek a részek megcsinálva az autón,pedig maga a makett kissé silány minőségű...
Tehát lényegében a heller féle 205ös csak egy donor lesz a nyitáshoz,mást nem igazán fogok felhasználni belőle.Majd még elválik

Röviden a következő átalakításokat kell eszközölnöm a karosszérián:

- Tamiya és Heller kasztni "egybegyúrása"
- A kész kasztni előkészítése,módosítása a Pikes Peak verzióhoz
- Transkit elemeinek felhelyezése

Akinek esetleg vannak képei,vagy hasznos infoi erről az autóról,az legyen olyan kedves és ossza meg velem! Sajnos kevés kép és adat van az interneten a Pikes Peak verzióról,sőt állítólag ma már egyetlen darab sincs belőle,még a múzeumokban sem! A versenyek után szétszedték az összes (egyébként 3) autót,és a motorokat a rallycross futamokon használták fel:(

A Továbbiakban beszéljenek inkább a képek:

Tamiya készlet

Heller készlet

Heller&Tamiya

Transkit

Egy grafika az elkészítendő autóról

Együtt minden,ami szükséges

És végül egy pár kép az igazi autóról:

Sziasztok!

Mivel hamarosan nekilátok a nagy projektnek,gondoltam előtte írok egy kis felvezetést,amelyben sok hasznos és érdekes információt írok le az autóról.Magáról a projektről majd csak egy kicsit később beszélek részletesen,ha már ténylegesen nekikezdtem.
___________________________________________________________
Személyautónak látszó tárgy. Ez a legjobb meghatározása a Peugeot 205 T16-nak, amelynek nevén kívül nincs sok köze a széria kisautóhoz. De attól még lehet ugyanolyan sikeres. Sőt...

Nem volt teljességgel ismeretlen a rali sport a Peugeot számára, csak nem vették túlságosan komolyan. Hosszú távú versenyekre koncentráltak, ezen kívül kisebb kategóriákba tartozó autókat készítettek. Mindennek ellenére az alulfinanszírozott Talbot Sunbeam Lotus csapat 1981-ben Világbajnoki címet szerzett. Magul a franciák lepődtek meg a legjobban, és hirtelen rájöttek, hogy komolyabban kellene venni ezt a dolgot. Rögtön meg is szüntették a Talbot ralicsapatot. Realisták voltak, az 1981-ben győztes autó egészen egyszerűen esélytelen volt az éppen szárnyait bontogató B csoporttal szemben, és nem akartak egy csúfos vereséget rögtön az első szezonban. Létrehozták a Peugeot Talbot Sport részleget, amelynek vezetését a Talbot-val győztes Guy Fréquelin navigátorára bízták, akit Jean Todt-nak hívnak. A Talbot Sunbeam Lotus csapat mérnökeit az Automobiles Peugeot-tól érkezett szakemberekkel erősítették meg, és megkezdődött a nagy munka, amelynek eredménye a 205 T16 lett.

Két éves fejlesztőmunka eredménye az autó, amely szokatlan felépítéssel büszkélkedhet. A középmotort például keresztben építették be, ráadásul a középvonaltól jobbra. Balra került a váltó és a hűtők, hogy elfogadható legyen a tömegeloszlás, a központi differenciálmű tehát szó szerint az autó közepén helyezkedett el. A Nemzetközi Autósport Szövetség előírásai szerint legalább kétszáz példányban közúton is legálisan használható autót kell építeni belőlük. Szerintem nem elsősorban az autórajongók kiszolgálása volt ennek a szabálynak a célja, hanem sokkal inkább annak megelőzése, hogy az év közben kifogyjanak a raliautókból a csapatok. A Peugeot 205 T16 gyártása a nagyszéria beindulásával egy időben kezdődött. Csak a mulhousei gyár futószalagja helyett a Peugeot Talbot Sport műhelyében állították össze a gépet.

Néhány elhanyagolható részlettől eltekintve a T16-nak nem volt sok köze a 205-öshöz. Az acél térvázra műanyag karosszériát szereltek, a háromajtós modellre meglepően hasonlító alatt meg mindent jól összekevertek.Ötfokozatú, kézi kapcsolású váltó és összkerékhajtás segítségével juttatta a talajra teljesítményét, a nyomatékelosztás állandó. Az XU8T négyhengeres erőforrás 1,8 literes lökettérfogatú, és Garrett turbófeltöltő segíti a gázcseréjét. Az utcai változatban mindez 200 lóerős teljesítményt jelentett, a versenykivitelekre gyakorlatilag akkora értéket hazudtak a papírra, amit akartak. Az 1984-es gyakorlószezonban futó E1-es változat maximális teljesítménye 340 lóerő és 450 Nm, amihez 940 kg-os önsúly társul. A 85-86-os évadban versenyző E2-es már 450 lóerőt és 500 Nm-t tudott, és tömegéből is lefaragtak 30 kg-ot. A valóságban valahol 600 lóerő fölött teljesített a középre szerelt négyhengeres.

Első versenye az 1984-es Tour de Corse volt. Ari Vatanen még életében nem versenyzett a szigeten, ennek ellenére nagyon fölényesen vezetett, mielőtt az utolsó nap egy baleset meg nem állította. A következő, finnországi versenyen előjött az autó egyetlen konstrukciós hibája. Az összes, nagy forgó alkatrész az autó tömegközéppontjában helyezkedett el, és amint a gép a levegőbe emelkedett, elkezdett forogni. Érthető, hogy egy mérnök ilyenre nem gondol. Mégis győzni tudott a T16. Ennyi tapasztalatszerzés elég is volt, a 85-ös évadig csak finomítottak az autón. Ez a munka olyan jól sikerült, hogy az 1985-ös Monte Carlo ralin több mint 5 perces előnnyel győzedelmeskedett a Peugeot Talbot Sport csapat, miközben egy nyolcperces büntetést is begyűjtöttek! Következő öt versenyen még négy győzelmet szereztek a franciák, azaz nyolcból hat futamot megnyertek. Nem csoda, hogy az egyéni és a konstruktőri világbajnoki címet is begyűjtötték, majd a rend kedvéért 1986-ban ismételtek. Ez azonban már nem fényes diadal volt, hiszen már a szezon közben eldöntötte a FIA, hogy a sok halálos baleset miatt a következő évadban megszűnik a királykategória, a B csoport. A Peugeot Talbot Sport csapat Jean Todt irányításával új kihívások után nézett, és szó szerint melegebb éghajlatra küldte a T16-osait. Megnyerte az 1987-es és 1988-as Dakart. De Észak-Amerikába is eljutott a 205T16, aminek Pikes Peak-i győzelem lett a végeredménye. Nigel Mansell is kipróbálta az autót, aszfalton, slick abroncsokkal. A rövid ismerkedés után azt nyilatkozta, hogy nem hitte volna, hogy valaha életében vezet majd a Formula-1-es versenygépénél jobban gyorsuló autót. Ez volt a Peugeot 205T16, miből 1984-1986 között összesen 241 példány készült, és mind a mai napig a leggyorsabb B csoportos autó. Vagy legalábbis nem talált legyőzőre.

Forrás: youngtimer.hu & komalosok.blog.hu

Végül pár technikai adat az autóról:
_____________________________________________

Gyártás éve: Széria: 1983 T16: 1984
Karosszéria: pehelykönnyű, acélvázra épült
Súly és teljesítmény :
EVO1: 940Kg, 340LE
EVO2: 910Kg, 450LE
Motor: 1800 Cm3 hengerűrtartalmú, turbófeltöltésű, 16 szelepes