skip to main |
skip to sidebar
Üdv ismét:)
Igazából tegnap akartam posztolni a fejleményeket,de valami volt a netemmel, így erre csak ma kerül sor. Ahogyan a bejegyzés címe is mutatja, lényegében 3 napig dolgoztam az autó egyetlen részén. Mivel ugye a heller kasztnira rakom a Tamiya hátsó részét, az egyszerűség kedvéért természetesen nem passzol pontosan minden. Elfelejtettem külön képet csinálni az eltérésről, de egy korábbi képen jól kivehető, miről is van szó.
És természetesen ez a másik oldalon is így nézett ki, nehogymárne:)Három nap, sok epoxy putty, és még több csiszolás kellett ahhoz, hogy így nézzen ki
Természetesen a másik oldal is így néz ki, csak elfelejtettem képet csinálni róla. Majd legközelebb.Remélhetőleg ezzel már nagyrészt kifogytam a kasztnis munkákból, lassan tényleg lehet alapozni az egészet.
Sziasztok! Most nem eresztem hosszú lére a mondanivalómat, csak gondoltam megmutatom hogy áll jelenleg a gépezet. Töretlenül haladok a cél felé,kezd tényleg, láthatóan összeállni a cucc. Remélem sikerül úgy haladnom, hogy a hétvégén már lealapozhatom az egész kasztnit, és akkor majd rakok több képet,meg írok részletesen arról, mi is történt az autóval az elmúlt napokban-hetekben.
Mint azt korábbi postomban már írtam, újra elkezdtem dolgozgatni az autón, és egyelőre úgy fest megint egyenesben vagyok, vagy legalábbis lehetek:D Jelenleg ott tartok, hogy újra kész az autó eleje,sőt szerintem most jobban sikerült mint elsőre:) És az sem elhanyagolható minőségbeli javulás, hogy a tető most nem 1842 cafatból áll össze, hozzá sem nyúltam:) Az orr-rész munkálataihoz javarészt epoxy putty nevű csodaszert használtam (köszönet érte Varga Attilának), öröm vele dolgozni. Még egy-két apró simítás, és megint alapozhatom az első traktust, akkor majd csinálok jobb, kinti képeket is, hogy látható legyen munkám gyümölcse:) Addig pár benti kép, alapozatlanul, ízelítőnek.
Sziasztok! Hosszú-hosszú szünet után eljött az idő,újra postolok. Bár túlzottan aktívan nem dolgozom továbbra sem az autón,de azért lassacskán haladgatok,és végre kezdek valami pislákoló fényt felfedezni a bazi hosszú alagút végén:) Most már majdnem bizton merem állítani,lesz valami a dologból. Képet egyelőre még nem rakok,de ígérem nemsoká eljön annak az ideje is:)
Addig viszont csodáljátok meg ezt a gyönyörű munkát. Az építő ugyanazt vette a fejébe amit én: mindent nyithatóvá tett a maketten. És meg kell hagyni nagyon profin csinálta,csak rebegett a szám amikor megláttam a képeket.Kíváncsi lennék ő használt-e az átalakításhoz heller donor készletet. Kicsit "szomorú" is voltam azért,hogy valaki előbb jelent meg az ötlettel mint én,de azzal azért még tudom magam vigasztalni,hogy teljesen nyitott Pikes Peak verziót még senki sem csinált:) Remélem legalább ebben én leszek az első.
A készítő kiléte egyelőre sajnos ismeretlen,az idei Mosonmagyaróvári makettversenyen volt megtekinthető. Megpróbálok utánajárni,hogy ki volt az elkövető:)
A képekért köszönet Harsányi Ádámnak (kbx)
